2020. 07. 10.
ez egy kihűlt fémes éj csak üres rácshelyek a csillagok fémgőzökben párolódnak az álmok mint a kövek – közéjük ékelődve hallgatok a hold most úgy tolat az égen mint a rák rettenetes szájszerv…
2020. 07. 10.
nézd víz alatt ím e gyöngyöző kő fentről szürke rétegfelhő grafitja miként csorog – körötte a hűvös homokban üveghalak olvadt lábnyomok tegnap még a vulkán járt itt idők előtti lávafolyóban …
2020. 07. 10.
A Móriczon laktam vagy nyolc évig. Ez olyan hely, ahol megfeszül, majd nyújtózik egyet és elernyed a világ. Macskaköveken csúsznak és olykor egymást csalják a sűrű budai éjszakák. Nekem minden éj…
2020. 07. 10.
Nem kell, hogy az ember bevallja. Belül mindenki egyedül van, akár az imából kiforduló arca; tétova – és olyannyira gyámoltalan. Elől a megváltás némasága, mögöttünk a fájdalom evez. Mosolyod…
2020. 07. 10.
amit leírok, meghatároz, pedig én határozottan nem vagyok azonos magammal, legalábbis az általam ismert és birtokolt résszel nem. az a baj, hogy túl komolyan veszel – pedig én csak halálosan vag…
2020. 07. 10.
Kattanás utáni éles fények; a tudat ilyenkor még értetlen lebeg - testem, hogy legyen mibe kapaszkodnom magam elé tolom, s kereslek a sodródásban - végtelenített suhanásba ékelt néma legyek és …
