Biográfia
Bánfai Zsolt 1965-ben született Mohácson. A budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Társadalomtudományi Karának Idegennyelvi Tanszékén szerzett német nyelv és irodalom szakos tanári diplomát. Német …
Ecce homo novus
  Téglaporban rózsa nyílik, árkok alján keselyűk születnek. Bomlanak a bástyák, a tenger mintha vért hányna. Érrendszerében láva, alvadt kontinens a sebek szélein. Nem ilyennek képzeltü…
Mementó
  Ha az egykor díszes oszlopokra nézel, a magány mintázataiban nyugvó madarak énekét hallod bentről. Ilyenkor virágos a hajnali kép, de az anyák lelkében fekete rózsa nyílik. A narancsszín nap…
Távollét
  Mikor a feltámasztott csillag alul kifénylik, Isten néz be a gyűrött dunyhák közé. Foghatóvá válik a fájdalom, ahogy Krisztus megágyaz a holt vizek fodrain. Hová menekülhet a test, ha nyomába…
Golgota
  Te sem kaptál meghívót arra a vacsorára – gyertyafüstben utolsó teríték az asztalon. Az elhívottak arcán a némaság évgyűrűi – tátogó halak a boros korsók mögötti kosárban; az ígéret földtört…
Tejutakon
  A találkozás, mint egy villanykapcsoló. Mert a nyárfa-végen gyullad a szeptember –   lugasok közt rózsa, rozsdapor lapul. Kő csak kövön marad, így hiszi az ember.   Rég volt, pe…
Egy orosz képeslap hátoldalára
  Az emlékezés elárvult szárnymintái. Törött üveg mögött régi kép a kredencen. A hátsó udvarban a beteg Sztravinszkij komponál – talán ezerkilencszáztizet írunk, mert a kertben jeges gyümölcsne…
TIZENHÁROM
  Első ízben tapasztaltad, milyen az emberi természet. Másodfokon nem volt tárgyalás – persze nem is kérted, hisz az ígéretek harmadnapon feltámadnak. Négy égtáj között a megfeszített iga…
Paneltenger
  Az erkély katedrálüvege nem szűri a hullámokat. Forró tincseivel úszik át dróthálók között a nyár. Tisztán érezni, amint lassul az élet, a szívverés feldagad a lomha pitvarok között, …
Áldozás
  gyerekkoromban elképzeltem hogy tűzoltó leszek és a megáradt folyókat csendben izzó vörösinges bárányokkal itatom fel az ébredés minden álomfoszlányt felseper a gejzírek akkor bugyognak …
Néma vihar
  ez továbbra sem az Armageddon mondanád de hangszálaid pattannak mint ajzott ideg az íjon hangodat gyűjtöd csak kosárba lopott kavics lebeg mint tükrön drótokon a sodrott álmok valósága …
A minden lehetséges
  A szemlélődés útjain nem sok virág nyílik, de vannak köztük kövek. Patakok, lassan érlelődő mozdulatok. Mintha kivéste volna a tájat az ember. A vizek hálóba fonva szövik át az emléke…
1   2   3   4 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés