2020. 07. 11.
Köztünk él és elkísér. Arcán hűvösen lebbenő fátyol, át nem látható. Jószándékkal övezett pályán kőmadarak repülése. Paradicsom helyett alma. A Nap hajnalt olt ma a kormos villanykörtékb…
2020. 07. 11.
Azt mondtad, minden madár szép. Pedig te nem a sirályok földjéről és nem darutollakkal érkeztél. De elhallgattad, hogy a vadludak miért úgy siklanak, akár a nyilak, mint záporban a…
2020. 07. 11.
Amint az első hangot megformálta Isten, fizikai valóját, mint csontra húst, ráöntötte az anyag. Madárszárnyon, hangszálakon száll már a csoda. Imbolygó családi ékkövekké hangolja bolygóit az Úr. E…
2020. 07. 11.
Kávéillat és mély bíbor lebben a teremben. Bársonykötésben a könyvek, zöld könyöklő posztó az íróasztalon, halvány csillárfény keveredik a hangjegyek diszkréten halk melankóliájába. Ez itt …
2020. 07. 10.
a túloldalon puritán életet ígérnek – olajfák árnyékába akad a szél – törésvonalakon billeg, s az est kivár új embertelenséget álmodva bokrok közt siklok, mint a lőtt vad nyoma – a…
2020. 07. 10.
éltem én is, mint kőszobor – ártéri krisztus a víz alatt, de a városokat meztelen lábbal járom a szélben – gyűrött kottám nyirkos bőrömre tapad hűvös áramlattal érkezel, szemed …
2020. 07. 10.
Fagyott angyalokat rajzolt az üvegre, mint a kapukat őrző istenek. Négyévente toldott egy napot gyolcsruháján. Ilyenkor megtisztult. Ő a Mars, aki szerencsét hozott háborúk idején a pápa városának. …
2020. 07. 10.
Vásznak lógnak mindenütt az üres szobában. Ijesztőn vonják fel vitorlaszemüket a köpenyesek. Napraforgók között ázik a szék, és ott a pipa. Csendélet. Szegényes asztal, rézvázában égő rózsa. Egy c…
2020. 07. 10.
Talán túlléptem már a tejfogakkal kőbe harapás elkerülhetetlen időszakán s a szorítás is enyhült – ha láthatnád értelmezhetetlenül megkínzott testem – az alvadt vérrel kifestett térképen a főbb…
2020. 07. 10.
Dór dalia vagyok, végül dísztelenné érett férfioszlop. Réveteg pillér a főtemplom lépcsőin. Mily rozsdásra vált köröttünk a lugas – te belül és mögötted én. Fásult redőkbe bújik arcunk. A szív túlc…
2020. 07. 10.
Úgy látom, ma sem jött el a világvége. Vállamra passzátszél és halcsont tapad. A tenger sós vize felragad az égre és örökkévalóságig lassul egy mozdulat. Hullámmezővé érik most a felszín, lebegő …
2020. 07. 10.
azt hittem végre könnyebb lesz. macskaszem. villámlik. sötét fellegek. az eltévedt járda nyomában az éj zajában páncélos bogarak szárnyán remeg a visszavert idő. halkuló hangok a pályaudvar fe…
