Téglaporban rózsa nyílik, árkok alján keselyűk születnek. Bomlanak a bástyák, a tenger mintha vért hányna. Érrendszerében láva, alvadt kontinens a sebek szélein. Nem ilyennek képzeltü…
A találkozás, mint egy villanykapcsoló. Mert a nyárfa-végen gyullad a szeptember – lugasok közt rózsa, rozsdapor lapul. Kő csak kövön marad, így hiszi az ember. Rég volt, pe…
Az emlékezés elárvult szárnymintái. Törött üveg mögött régi kép a kredencen. A hátsó udvarban a beteg Sztravinszkij komponál – talán ezerkilencszáztizet írunk, mert a kertben jeges gyümölcsne…
Első ízben tapasztaltad, milyen az emberi természet. Másodfokon nem volt tárgyalás – persze nem is kérted, hisz az ígéretek harmadnapon feltámadnak. Négy égtáj között a megfeszített iga…
(A pirossal szedett folyóiratcímekre kattintva az adott publikáció megjelenik:) Online___________________________________________________ Helyőrség 2020.…