Fehér lovak
  Hommage á CSEH TAMÁS   A Nap ma is úgy jött fel köztünk, mint akinek valóban fontos egy találkozás. Párás szemüvegem süllyed a kádban. Fogason maradt egy télikabát, zsebében do…
A lassulás dinamikája
  (reflexió egy razglednicára)   Emlékeinket is elbontja végül a hajnal. A kredencen zacskókba töltött, tartós napsugár. Szilánkok között ájult térben pózolsz – kezedben tükör. Karod…
Ellensúly
  Köztünk él és elkísér. Arcán hűvösen lebbenő fátyol, át nem látható. Jószándékkal övezett pályán kőmadarak repülése. Paradicsom helyett alma. A Nap hajnalt olt ma a kormos villanykörtékb…
Érkezés
  Azt mondtad, minden madár szép. Pedig te nem a sirályok földjéről és nem darutollakkal érkeztél. De elhallgattad, hogy a vadludak miért úgy siklanak, akár a nyilak, mint záporban a…
A hangjegyek nevében
Amint az első hangot megformálta Isten, fizikai valóját, mint csontra húst, ráöntötte az anyag. Madárszárnyon, hangszálakon száll már a csoda. Imbolygó családi ékkövekké hangolja bolygóit az Úr. E…
Művésztelepi anziksz (Bohémélet)
Kávéillat és mély bíbor lebben a teremben. Bársonykötésben a könyvek, zöld könyöklő posztó az íróasztalon, halvány csillárfény keveredik a hangjegyek diszkréten halk melankóliájába. Ez itt …
Határvonalak
a túloldalon puritán életet ígérnek – olajfák árnyékába akad a szél – törésvonalakon billeg, s az est kivár   új embertelenséget álmodva bokrok közt siklok, mint a lőtt vad nyoma – a…
Hangoló
éltem én is, mint kőszobor – ártéri krisztus a víz alatt,   de a városokat meztelen lábbal járom a szélben – gyűrött kottám nyirkos bőrömre tapad    hűvös áramlattal érkezel, szemed …
Kalendárium
Fagyott angyalokat rajzolt az üvegre, mint a kapukat őrző istenek. Négyévente toldott egy napot gyolcsruháján. Ilyenkor megtisztult. Ő a Mars, aki szerencsét hozott háborúk idején a pápa városának. …
Határvonalak
a túloldalon puritán életet ígérnek – olajfák árnyékába akad a szél – törésvonalakon billeg, s az est kivár   új embertelenséget álmodva bokrok közt siklok, mint lőtt vad nyoma – a m…
Vincent
Vásznak lógnak mindenütt az üres szobában. Ijesztőn vonják fel vitorlaszemüket a köpenyesek. Napraforgók között ázik a szék, és ott a pipa. Csendélet. Szegényes asztal, rézvázában égő rózsa. Egy c…
Hazafelé
Talán túlléptem már a tejfogakkal kőbe harapás elkerülhetetlen időszakán s a szorítás is enyhült – ha láthatnád értelmezhetetlenül megkínzott testem – az alvadt vérrel kifestett térképen a főbb…
1   2   3   4 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés