Talán
  Padban ültünk akkor még, mikor először megérintett egy-egy kimondatlan szó, dallamok íve, vagy inkább csak egy tekintet. Mosolyod cipzára úgy volt még nyitva, hogy kibomló arcodból ér…
Nagypéntek
  Rejtekből lesem a fagyöngyök nyílását, az életet, a megújuló erőt.   Madarak kopogják fülembe az erdőt, ifjú hajad hajnalt bont a réten –   lángrózsákat metszel messze a túlvilá…
Szentendre, múlt század
  A pestiskereszt ma olyan szomorúan áll, hogy a főtéren sétáló turistacsoport együttérzésében nem találja a vidám szerzeteseket. Kovács Margit korsói törékeny esélyt éreznek a feltámad…
Kollázs a Helyőrségről
  Én nem tudom, akarsz-e játszani a feltámadás előtt. Az ember maga az utókor. Holtversenyben két halál – azok közt elvegyülni: a száműzetés évszakai.   Orfeusz leszáll, mint i…
Fehér lovak
  Hommage á CSEH TAMÁS   A Nap ma is úgy jött fel köztünk, mint akinek valóban fontos egy találkozás. Párás szemüvegem süllyed a kádban. Fogason maradt egy télikabát, zsebében do…
A lassulás dinamikája
  (reflexió egy razglednicára)   Emlékeinket is elbontja végül a hajnal. A kredencen zacskókba töltött, tartós napsugár. Szilánkok között ájult térben pózolsz – kezedben tükör. Karod…
Ellensúly
  Köztünk él és elkísér. Arcán hűvösen lebbenő fátyol, át nem látható. Jószándékkal övezett pályán kőmadarak repülése. Paradicsom helyett alma. A Nap hajnalt olt ma a kormos villanykörtékb…
Érkezés
  Azt mondtad, minden madár szép. Pedig te nem a sirályok földjéről és nem darutollakkal érkeztél. De elhallgattad, hogy a vadludak miért úgy siklanak, akár a nyilak, mint záporban a…
A hangjegyek nevében
Amint az első hangot megformálta Isten, fizikai valóját, mint csontra húst, ráöntötte az anyag. Madárszárnyon, hangszálakon száll már a csoda. Imbolygó családi ékkövekké hangolja bolygóit az Úr. E…
Művésztelepi anziksz (Bohémélet)
Kávéillat és mély bíbor lebben a teremben. Bársonykötésben a könyvek, zöld könyöklő posztó az íróasztalon, halvány csillárfény keveredik a hangjegyek diszkréten halk melankóliájába. Ez itt …
Határvonalak
a túloldalon puritán életet ígérnek – olajfák árnyékába akad a szél – törésvonalakon billeg, s az est kivár   új embertelenséget álmodva bokrok közt siklok, mint a lőtt vad nyoma – a…
Hangoló
éltem én is, mint kőszobor – ártéri krisztus a víz alatt,   de a városokat meztelen lábbal járom a szélben – gyűrött kottám nyirkos bőrömre tapad    hűvös áramlattal érkezel, szemed …
1   2   3   4 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés