2020. 07. 13.
Talán
Padban ültünk akkor még, mikor
először megérintett egy-egy kimondatlan
szó, dallamok íve, vagy inkább csak egy tekintet.
Mosolyod cipzára úgy volt még nyitva,
hogy kibomló arcodból érmék gurultak elém –
persze mindig hazavittem és fiókba rejtettem őket,
vagy a kredenc üvege mögé,
hogy áramszünet idején ott világítsanak
a süppedő függönyök, sötétedő
ablakok előtt.