Kattanás utáni éles fények;
a tudat ilyenkor még értetlen lebeg -
testem, hogy legyen mibe kapaszkodnom
magam elé tolom, s kereslek a sodródásban -
végtelenített suhanásba ékelt néma legyek
és filmek jelenete a test- és párbeszéd
köztünk az elragadtatásban
ahogy arcommal találkozom a tükör előtt
és kérlek kapcsold le a villanyt,
így nem ismerem fel magam olyan gyorsan –
nélküled nem sikerülne tényleg újra azonosulnom
tegnapi gyűrött maradványaimmal,
ilyenkor a képek kijátszanak és küzdök,
hogy ne érezzem reménytelenül vénnek
időtlenül ittfelejtett önmagam.