2020. 11. 18.
Tejutakon
A találkozás, mint egy villanykapcsoló.
Mert a nyárfa-végen gyullad a szeptember –
lugasok közt rózsa, rozsdapor lapul.
Kő csak kövön marad, így hiszi az ember.
Rég volt, persze, mikor még árvalány voltál,
száraz csutkák héját fontad a hajadba.
Gyulladt, roppant a rét talpad nyomán –
rőt lovad árnya enyhet legelt rajta.
De mit eddig léptél, persze most sem elég –
fehér tested kőbe öntik, így nézel a Napra.
Forró szögek a folyosón. Villanyt oltasz.
Magányod plakátolod a tejutakba.
(Megjelent: Zempléni Múzsa, XX. évfolyam 3. szám. 2020 ősz)
http://zemplenimuzsa.hu/honlap/banfai-zsolt-versei/