Első ízben tapasztaltad,
milyen az emberi természet.

Másodfokon nem volt tárgyalás –
persze nem is kérted, hisz az ígéretek
harmadnapon feltámadnak.

Négy égtáj között
a megfeszített igazság.

Ötödmagammal jársz a táncba,
maradék szívemet forgatod.

Kígyószemed hat-alma-szilánk.
A jóslat átok – mielőtt szóltok,
hétszer szüljön meg az anyátok.

Végtelen nyolcas a porban –
vedlett bőrök alatt fut a véres út.

A teljesség kilenc lábon áll,
ennyit üt most az óra.

Tíz farkas, tíz seb. És még egy –
tizenegy üvöltés a holdra.
Hálóban tizenkét embernyi álom.

Ki túléli a feltámadást, lassítja a kereket.
Tizenhárom lábnyom a pedálon.

Nem számol, ki tudna, vissza –
Oltárra ül az, s szentelt vizét issza.

(Megjelent: Képírás, 2020.09.20, 2020/5 szeptemberi lapszám)

http://kepiras.com/2020/09/banfai-zsolt-harom-verse/