2020. 09. 12.
Áldozás
gyerekkoromban elképzeltem
hogy tűzoltó leszek és a megáradt folyókat
csendben izzó vörösinges bárányokkal
itatom fel
az ébredés minden álomfoszlányt felseper
a gejzírek akkor bugyognak leginkább
ha a hűsölni vágyó turisták enyhülés reményében
átlépik a kénkapuk bűzös árnyát
máskor azt láttam hogy a folyami
hálókban csak a szentelt halak akadnak fenn
oltárok ezüst gyertyatartói
a medervíz az utolsó fénytörés emlékét is kimossa
üvegszemükből
végül azért lettem pap mert álmomban
megértettem hogy áldozáskor is ugyanez történik
az ima átmossa a lelket és kioldja a kishitűség
fénytelen maradványait
(Megjelent: KULTer, 2020.09.12.)
http://kulter.hu/2020/09/banfai-zsolt-versei/