2020. 07. 18.
Örvény
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

 

Csakráid surrogását hallani. Gerincedre

kövült láva – gyöngyeidet, mint szaloncukrot

rejted sztaniolba, csörgő celofánba.

Savtalanítod gondolataid, át ne marják

az agyhártyát. Tüzet szítasz élő húsom alatt,

navigálod a boldogság ékköveit.

 

Kafkát olvasva lépek az örvénybe –

lobbanj, szűkülj a körbe, s vizsgáld meg,

ki maradt kinn, ki benned örökre.

 

Sétálj át reggel az álmoskönyveken

és vidd hírét a fáknak – nézd őket, ahogy  

gyűrűs szemükkel vesédbe látnak.

Repülj anyagtalan, olvadj újabb

megnyilvánulásba – rovarként szüless újra,

s készülj, mint lélegzeted bogártestek

között, egy végső zuhanásra.

 

 

Kulcsszavak: vers, örvény

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés