Rejtekből lesem a fagyöngyök nyílását,

az életet, a megújuló erőt.

Madarak kopogják fülembe az erdőt,

ifjú hajad hajnalt bont a réten –

lángrózsákat metszel messze a túlvilágon,

kakasok nyílnak hamvazó ruhádon.

Felhőkbe öltöztetem a fákat,

lombjukból a csorgó vizeket figyelem –

Húsvét ideje jár – keresztút, kegyelem.

Barkák kezemben, ülök egy padon.

A Fiú utolsó imát mond, majd hazatalál –

péntek van, via dolorosa és kereszthalál.