Rejtekből lesem a fagyöngyök nyílását,
az életet, a megújuló erőt.
Madarak kopogják fülembe az erdőt,
ifjú hajad hajnalt bont a réten –
lángrózsákat metszel messze a túlvilágon,
kakasok nyílnak hamvazó ruhádon.
Felhőkbe öltöztetem a fákat,
lombjukból a csorgó vizeket figyelem –
Húsvét ideje jár – keresztút, kegyelem.
Barkák kezemben, ülök egy padon.
A Fiú utolsó imát mond, majd hazatalál –
péntek van, via dolorosa és kereszthalál.