2020. 07. 10.
Vincent
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Vásznak lógnak mindenütt az üres szobában.
Ijesztőn vonják fel vitorlaszemüket a köpenyesek.
Napraforgók között ázik a szék, és ott a pipa.
Csendélet. Szegényes asztal, rézvázában égő rózsa.
Egy csillagos éjszaka. Fenn viaszos égbolt, lenn a fák.
„Nem az bolond, aki lát – a világ a vak. Te tudod,
Theo, el akartam mondani nekik – de nem hallották.”


Voltam, ki voltam. Küzdöttem az életemért.
Azt akartam, hogy segíts, de teher ne legyek.
Nincs már elég színem. Szemeim üres képkeretek.


Görnyedt hátam árnyakat simít a meszelt falon.
Olyan halálillata van ma hómezőin a világnak.
Gondolatban sétálok, mint a festett rabok.
Híd az esőben. A vár alatt utolsó lépteim áznak.

 

 

 

(Megjelent: a HETEDIK 2020. májusi számában)

 

Kulcsszavak: vers, vincent, vangogh

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés