2020. 07. 10.
Szolmizáció
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Dór dalia vagyok, végül dísztelenné érett férfioszlop.
Réveteg pillér a főtemplom lépcsőin.
Mily rozsdásra vált köröttünk a lugas – te belül és mögötted én.
Fásult redőkbe bújik arcunk. A szív túlcsordult kőedény.
Szóval tartalak, mint akkor, az utolsó vacsorán.
Látod vesszőkön hajlani az alkonyt?
Titokká színez pamlagán az éj. Mozdulatod örökkévaló.
Dómkertben moha, feltört dió. Szivárog szemünkből a tó.

 

 

 

(Megjelent: a HETEDIK 2020. márciusi számában)

 

Kulcsszavak: vers, szolmizáció

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés