2020. 07. 10.
Viharmadár
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Úgy látom, ma sem jött el a világvége.
Vállamra passzátszél és halcsont tapad.
A tenger sós vize felragad az égre
és örökkévalóságig lassul egy mozdulat.
Hullámmezővé érik most a felszín,
lebegő tányérok a liliomok –
játszanak mint megsemmisülésig
a hínárillatban eltévedt gyerekkorok.
Narancsruhában érkezik az alkony,
a parton lassan, tűnődve jár.
Szakadt arcom vitorlavászon –
óvom, mint költővermét a viharmadár.

 

 

(Megjelent: a HETEDIK 2020. februári számában)

A vers a YouTube csatornán megzenésítve hallható ITT

Kulcsszavak: vers, viharmadár

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés